Gyökérzete tányér alakú és sekély. Nem túl „válogatós” a bükk a talaj pH-ja iránt, mivel csak az erősen savanyú termőhelyeket kerüli, viszont érzékenyebb a talajnedvességre, ezért az ún. üde termőhelyeket részesíti előnyben, vagyis a nem túl száraz és nem túl nedves élőhelyeket.

Hazánkban önálló zónát alkotó, 600 méter feletti térszínekre jellemző társulás a Dunántúlon és a Dunántúli-középhegységben. Zonálisan ennél alacsonyabban is előfordulhatnak a csapadékosabb dombvidékeken. A bükk uralja a bükkösöket, de szálanként fellelhető a magas kőris, a hegyi és a korai juhar, illetve a madárberkenye a magasabb hegyeken. Üde, erősen záródó szálerdő, melynek cserjeszintje többnyire hiányzik.

Számos különféle tanösvényen figyelhetjük meg a bükköt, mint például a Gyadai-, Sisakvirág-, Clusius-, Töllös-, Pannonhalmi-, Boszorkány-, Cuha-völgyi-, Tiszafás-, Vértesi panoráma-, Rám-szakadék-, Hársas-tó-, Szala menti-, valamint a Millenium tanösvényen.