A ránk hagyott barlangrajzok, illetve a sarkvidéki permafrosztban fellelt megfagyott példányoknak köszönhetően, igen jól ismerjük a külsejét. Nagysága a ma élő afrikai elefántokhoz hasonló kb. 2,6 – 3,5 méter között lehetett. Súlyát nagyjából négy és nyolc tonna közé saccolják. Sűrű sötét vagy világos barna hosszú szőrzete segítette az állatot a jégkorszak viszontagságaihoz való alkalmazkodásban. Kis fülei, illetve rövid farka nagyban támogatta az állatot a kevesebb hő vesztésében. Faggyúmirigyekkel teli bőrének váladéka segítette a szőr vízlepergető képességét, a hőszigetelését, valamint fényesebbé tette azt. Négy zápfoggal és ívelt agyarokkal (módosult metszőfogak) rendelkezett, mely az elefántokénál jobban görbült, akár 1,5 – 4,2 métert is elérhetett és akár 90 kg-ot is nyomhatott. Agyarai spirálisan kifele nőttek, melyek végei egymás felé mutattak. Ezekkel imponáltak a nőstényeknek, védték meg a territóriumaikat és félemlítették meg a vetélytársaikat.

Ma élő legközelebbi rokona az ázsiai elefánt.