Különlegessége, hogy a többi sólyomféléhez hasonlóan fészket nem készít magának, más madarak elhagyott fészkeibe (pl.: hollók, ölyvek vagy sasok) pedig előszeretettel beköltözik. Sziklafalak csupasz párkányának törmelékes talajába is képes egy sekély mélyedést kialakítani, majd tojásait oda elhelyezni. Csupán egyszer költ évente, ilyenkor legtöbbször 3-4 tojást rak, főként március végétől áprilisig. A költés érdekessége, hogy a fiókák között eltérő méret és korkülönbségek lehetnek, hiszen tojásait nem egyszerre, hanem egy- vagy kétnaponta rakja le, majd azonnal kotlani kezd rajtuk. A kotlást főként a tojó végzi, őt csak rövid időre váltja fel a hím. A fiókák kéthetes korától már szükség van arra, hogy mindkét szülő vadásszon számukra eleséget. Nemsokkal később körülbelül 5-6 hetesen a fiókák már próbálgatják szárnyukat, de a szülők még utána is etetik őket, illetve megtanítják nekik hogyan kell repülés közben átvenni a zsákmányállatokat, ezzel is fejlesztve a prédamegragadási készségüket.

Állománya világszinten drasztikusan lecsökkent az elmúlt 30 évben. Míg az 1990-es évben 17400-28800 párt számláló állomány volt jelen világszerte, ez a szám 2013-ra már csak 6100-14900 párra csökkent. Hazánkban az 1980- as években alig tíz pár kerecsensólyom élt. Az MME aktív természetvédelmi munkájának köszönhető, hogy nem tűnt el teljesen hazánkból a madárfaj, hiszen napjainkban már 150 pár fészkel ismét hazánkban az ismert állományból, de vélhetően ez a szám inkább 180-200 kerecsensólyom pár lehet.

Rengeteg tényező veszélyezteti a kerecsensólymokat, hiszen régen sokszor befogták a felnőtt madarakat, vagy éppen a tojásokat és a fiókákat fosztották ki a fészekből, hogy kiváló sólymászmadarakat neveljenek belőlük. Fő táplálékuk az ürge, jelentősen megfogyatkozott a nagyüzemi mezőgazdasággal járó élőhely átalakítások miatt (többek között a kerecsensólyom populáció, növelése érdekében az ürge számot úgy tudták megnövelni, hogy fokozottan védetté nyilvánították a rágcsálót). Szintén veszélyeztető tényező a ragadozó madarak illegális mérgezése, vagy az elektromos vezetékek által okozott áramütés is. Az állomány védelmi fejlesztéseként több aluminium költőláda is kikerült a nagyfeszültségű hálózat fém traverzeire.